Van egy facebook csoport a disszociatív identitászavarral élőknek és néha tök jó kérdéseket tesznek fel egymásnak, gondoltam az érdekesebbekből csinálok egy-egy posztot. Ami ma megragadta a figyelmemet így szólt: "Az érdekelne, hogy azok a gondolatok, amik a fejemben vannak a saját gondolataim,…

Ez egy több részes fordítás harmadik része, David Hartmann és Diana Zimberoff "Trauma Weakend Ego Goes Seeking a Body Guard" írása alapján. A fordítás természetesen amatőr munka, célja az edukálás disszociatív személyiségzavarral kapcsolatban. Eredeti angol tanulmány az Academia.edu oldalon…

Ez egy több részes fordítás második része, David Hartmann és Diana Zimberoff "Trauma Weakend Ego Goes Seeking a Body Guard" írása alapján. A fordítás természetesen amatőr munka, célja az edukálás disszociatív személyiségzavarral kapcsolatban. Eredeti angol tanulmány az Academia.edu oldalon…

Az előző terapeutám szokott megosztani imaginációs gyakorlatokat, néha szeretem azt gondolni, hogy egy-egy még nekem szól, hiába van vége. Szóval ebben a gyakorlatban egy buszt kellett vezetni egy elképzelt tájon. Természetesen én a hófödte hegycsúcsokat vettem célba a fenyves szerpentinen és aztán…

Megírta valaki más helyettem. Tűpontosan. Csak annyi kiegészítést tennék hozzá, hogy néha azt is gondolom, hogy jobb lenne, ha simán őrült lennék, akkor befeküdhetnék nyugodtan egy kórházba és hajrá, tartson el az állam, amíg zsírkrétával maszatolok. Csak közben kristálytisztán tudod, hogy nem, nem…

Lehet egyszer meg lehet szokni ezt az állapotot. Ma sem vettem be rivotrilt, mire beértem, már teljes volt a szorongásom. A kolléganőm ki is szúrta. Kérdezte mi a baj, látja az arcomon, hogy nincs minden rendben. Próbálom elhesegetni a gondolatot, mondom, hogy semmi. Kolléganőm erősködik, hogy de…

Kicsit kezdenek kisimulni a dolgok a fejemben, már csak egy 10%-os pánikrohamot érzek a mellkasomban rivotril nélkül. Néha még most is előfordul, hogy sok felé áll a fejem, de legalább nem ezer felé. Ilyenkorra kitaláltam egy mini mindfulness gyakorlatot, sétálok és keresek színeket az utcán, kéket…

Ma beszéltem egy (igazándiból több, de ez az egy nagyon kedves volt és sokat magyarázott) pszichológussal, hogy vállalna-e. Mondjuk úgy, hogy a kis belső világomat sikerült visszahúznom egy totális polgárháború széléről némi rivotril segítségével. Nagyon kemény tud lenni ez az állapot, ma reggel még…

A bemutatkozásomat a Sebhelyesarcú filmből vett kis monológgal kezdeném: Antonio 'Tony' Montana: Mit bámultok? Egy rakás kibaszott seggfej. Mi az, nincs vér a pucátokban ahhoz, hogy olyanokká váljatok, mint én? Nektek szükségetek van az olyan emberekre, mint én. Akikre ujjal mutogathattok: "Itt a…

A Seggfej részen gondolkodtam. Először is kurvára dühös vagyok rá. Mindannyian nagyon dühösek vagyunk rá. Ha külön ember lenne, biztosan agyon vernénk. Találtam is rá egy mémt. Persecutors need love, too. A Seggfejeknek is kell szeretet, jut eszembe, de nem tudom, hogy egy ilyen részt, hogy lehet…