Megírta valaki más helyettem. Tűpontosan. Csak annyi kiegészítést tennék hozzá, hogy néha azt is gondolom, hogy jobb lenne, ha simán őrült lennék, akkor befeküdhetnék nyugodtan egy kórházba és hajrá, tartson el az állam, amíg zsírkrétával maszatolok. Csak közben kristálytisztán tudod, hogy nem, nem…
Kicsit kezdenek kisimulni a dolgok a fejemben, már csak egy 10%-os pánikrohamot érzek a mellkasomban rivotril nélkül. Néha még most is előfordul, hogy sok felé áll a fejem, de legalább nem ezer felé. Ilyenkorra kitaláltam egy mini mindfulness gyakorlatot, sétálok és keresek színeket az utcán, kéket…