Szóval ez az állapot végtelen mennyiségű ön-vicc forrása is tud ám lenni.Gyerekként soha nem tudtam, hogy mi akarok lenni. Volt amikor író, volt amikor festőművész/grafikus, de amikor láttam Egerszegi Krisztinát a TV-ben, akkor olimpiaibajnokúszónő. Így. Most már tudom mit mondanék és mi lettem: egy…

 Sokat gondolkodtam azon az autószerelős emléken Anonymous.- És mire jutottál?- Egy részt próbáltam magamat újra belehelyezni abba a jelenetbe. Arra emlékszem, hogy akkor egy pillanatban nagyon dühös voltam, illetve már keserű, de olyan, mintha lenne egy fal és nem tudom újra beleélni magamat, itt…

- Újra megcsináltad a busz imaginációt. -Meg Anonymuos, kicsit kétségek gyötörtek, hogy most merre tovább és mi akadályoz, vagy hogy ebben a történetben én mennyire vagyok hunyó. - Mit láttál az imaginációban most? - Egy vaksötét helyen haladtunk a buszon, hiába a fényszórók, nem igazán lehetett…

Reggeli után leülök egy kávéra végig gondolni, hogy mit álmodtam.- Semmi zene? - kérdezi a Renegát.- Ugh, még a kávémat sem ittam meg... Mit akarsz?- Ha már így kérdezed, egy trópusi szigetet, ahol a búvárkodás rejtelmeit oktathatnám a turistáknak. De most beérem zeneileg a Positive Visualisationnel…

Megírta valaki más helyettem. Tűpontosan. Csak annyi kiegészítést tennék hozzá, hogy néha azt is gondolom, hogy jobb lenne, ha simán őrült lennék, akkor befeküdhetnék nyugodtan egy kórházba és hajrá, tartson el az állam, amíg zsírkrétával maszatolok. Csak közben kristálytisztán tudod, hogy nem, nem…

Ma voltam az interjún, ha akarok 25-től bemehetek. F 60.3 kód néven, tulajdonképpen Borderline személyiségzavart állapítottak meg. Kellene majd egy csomó papírmunkát megcsináltatnom, EKG, vér, vizelet, májfunkció és vércukor teszteket. Azt sem tudom, hogy ki a háziorvosom, utoljára 19 évesen voltam…

Kicsit kezdenek kisimulni a dolgok a fejemben, már csak egy 10%-os pánikrohamot érzek a mellkasomban rivotril nélkül. Néha még most is előfordul, hogy sok felé áll a fejem, de legalább nem ezer felé. Ilyenkorra kitaláltam egy mini mindfulness gyakorlatot, sétálok és keresek színeket az utcán, kéket…

Pénteken volt megint terápia. Most írni kellett, "encounters", vagyis találkozások volt a téma. A terápia angolul van, szóval ezt írtam: EncountersWhat pops into my mind is seeing and experiencing something that is new and unknown.  The anticipation of experiencing that newness. Maybe a friendly…

Terápia előtti napokban a végtelenségig tudok agonizálni, hogy most mi legyen. Most tényleg verjem meg azt az embert egy imaginációban, mi van, ha tévedek? Akarok-e egy Mel Gibsoni Passiót a fejemben leforgatni? Nem szeretem a rossz képeket a fejemben. A végtelenségig tud mostanában feszülni a…