Megérkezem, mivel nincs jobb gondolatom, előveszem a rajzaimat, A Majdnem Világgá Ment Gyerekről és a legutóbbi imaginációról és egy festett képet, amit az automatikus rajzolásból készítettem. Beszélgetünk róla, mutat egy másik képet, hogy nem vagyok egyedül ezzel a dologgal. Elolvassa az…

"Rosszul vagyok, ez biztosan valami betegség, vagy nyavalya. Én nem szoktam beteg lenni." - fetrengek az ágyban. Ömlik belőlem a keserűség és szipogok a párnámba. "Nem vagy beteg. Érzel és sírsz." "Hát épp ezaz, biztosan beteg vagyok, én nem szoktam sem érezni, sem sírni." - teszem hozzá…