Pénteken volt megint terápia. Most írni kellett, "encounters", vagyis találkozások volt a téma. A terápia angolul van, szóval ezt írtam:
Encounters
What pops into my mind is seeing and experiencing something that is new and unknown. The anticipation of experiencing that newness. Maybe a friendly face, an ear that listens, a kitten's purr and warm fuzziness, maybe a sight of something beautiful. It could be also a shadow, that casts a long, thick distorted shape on any surface. Sometimes it's dreadful as being stuck behind a closed glass door, all the possibilities are within your vision, but you are unable to take any part in it. Sometimes it takes courage.
Encounters just as being born to this world, hold not just the possibility of something new, but also it means there's an end to it as well. There are all kind of endings. Some leave you bitter, or sad, maybe relieved. Some endings shut doors closed, some endings leave doors open for continuity.
Maybe this flow of encounters, experiences and endings help us grow and shape as a person and so do we shape others as well. So encounters are not just experiences, but also responsibilities we have towards ourselves and to others. It's an old phrase, but it applies well to encounters: make the most of it. Greet it cheerfully, say your thanks and good byes.
A terápia alatt is többször próbált eltörni a mécses, de a végeztével sikerült magamat átadnom egy kiadós sírásnak, már két hete feszített a dolog, de valamiért mindig elnyomtam. Azt gondoltam, ha sírok vége megint és összeomlok, aztán mehetek a Nyírőbe újra. Jól esett kibőgni magamat, fájt a fejem piszkosul, de nem lett semmi baj.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.