Lefekvéskor eszembe jut egy téma, amit E. sokszor javasolt szupervíziós ülésén Zs-nek: mi van a kút mélyén?
Megjelenik egy kút alja, egy fehér igazgyöngyöt találok, felemelem a szemem elé: a szemem fénye jut eszembe.
Megjelenik előttem a papa, ahogy tart és azt mondja nekem, amikor kicsi voltam, hogy én vagyok a papa szemefénye, majd helyet cserélünk, a papám megtört öregemberként kapaszkodik belém, én lila ruhában állok vele szemben és a papa csak annyit ismételget, hogy ő megtette a kötelességét.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.