A Trauma Gyengített Ego Testőrt Keres III.

Ez egy több részes fordítás harmadik része, David Hartmann és Diana Zimberoff "Trauma Weakend Ego Goes Seeking a Body Guard" írása alapján. A fordítás természetesen amatőr munka, célja az edukálás disszociatív személyiségzavarral kapcsolatban. Eredeti angol tanulmány az Academia.edu oldalon olvasható.

Vizsgáljuk meg közelebbről azokat az archetipikus testőröket, akikkel a gyermek a Cirkusz világában találkozhat és szövetségre léphet velük. A következő lista csak részleges, hogy hány archetípus van, nem lehet pontosan tudni, hiszen olyan képlékenyek, mint az emberiség fantáziája és normái. 

A Bohóc - a bohócok erős karakterek. Képesek a humor erejével mindenkit megnevettetni és elterelni a nézők figyelmét arról a tényről, hogy a bohóc maga kétségbeesett és az egyedüllét mély fájdalmában él. Más bohócok arca szomorú, a porondon rosszindulatú tréfák, csínyek és kiközösítések tárgyai, vagy éppenséggel az alattomos tréfák és trükkök kitalálói. Akármelyik szerepet is válassza a bohóc, eljátszott szerepe nélkül az emberi intimitás és kapcsolatok közvetlenül túlzottan is félelmetesek lennének számára.

A Kötéltáncos - akire mindenki felszegezett tekintettel figyel (és így valójában a nézők nem látják, hogy mi történik lent a porondon) és feszülten várakozik, de végül mindenki megkönnyebbülten lélegez fel, amikor a kötél másik végére ér. A kötéltáncos megtanult a kötél két oldalán tátongó katasztrófa között átsétálni, mozgása mindig koncentrált, feszes és kimért. Otthonosan mozog az olyan kapcsolatokban és szituációkban, amelyek megkövetelik a koncentrációt és szögegyenes direktívától nem tér el. A bizonytalanság megköveteli a tökéletes egyensúlyozás képességét, egy kicsi kis kilengésnek is katasztrófális következményei lennének. A kifeszített kötél pedig, innen lentről szemlélve szinte láthatatlan, s olybá tűnik, mintha az artista megfeszített akaratának köszönhetően táncolt át felettünk halált megvető bátorsággal.

A Kövér Nő - aki eszik és eszik és még többet eszik, a saját testének zsírjával védi magát a saját belső ürességétől, vagy a férfiak nem kívánatos figyelmétől. Ezzel a perverz szokással veszi át az uralmat a test felett, azok ellen védekezve, akik egész életében meg próbálták neki megmondani, hogy milyennek kell lennie és mit kéne kezdenie a testével. Talán éppenséggel az anyja untalanul egy hercegnőt akart belőle kinevelni, vagy talán az apja sulykolta belé, hogy hogyan is kéne kinéznie egy szép és kívánatos lánynak. A Kövér Nő testének zsírjával hárítja el ezeket a nem kívánatos követelményeket az életéből.

A Napszámos - keményen dolgozó kellemetlen alakok, akik a munka fizikai részét végzik. Ők az egyetlen igazán nélkülözhetetlen alakok a fantázia világ fenntartásában. Ők építik napról napra az illúzió struktúráját, nagyon keményen dolgoznak, de csak a fizetésben érdekeltek. Emiatt nincsenek hosszútávú érdekeltségeik, csak a mának élnek és ha jussukat megkapják, egyből el is verik valamilyen "mulatság" formájában. Ennél fogva nem is nagyon értik, hogy viselkedésük miért is okoz csalódást másoknak, hiszen ez az egyetlen motivációjuk az életben: keményen dolgozni, majd kiélvezni annak gyümölcsét. A helyzet iróniáját az adja, hogy mindenki boldogulása és egzisztenciája az ő munkájukon múlik, de rövidtávú gondolkodásuk miatt megbízhatatlanok.

A Rikkancs - ők azok, akik összehozzák a tömeget, szívélyesen invitálják a nézőket "Tessék, csak tessék, folyvást csak folyvást!" és "Mindjárt kezdődik az előadás!" kiáltásokkal. Hamis ígéretekkel szédítenek, táplálják a nézők fantáziáit, manipulatívak és valójában számonkérhetetlenek. A Rikkancs pontosan tudja, hogy hogyan csábítson édesen csengő hazugságokkal, s csak addig érdekelt egy kapcsolat fenntartásában, amíg az ő játszmáját játszák. Nagyon tehetségesek abban, amit csinálnak ezért sokan hisznek is a Rikkancsnak, de a végén a csalódás elkerülhetetlen. A Rikkancs tudja, hogy a szenzáció mindig eladja magát, még ha nincs is mögötte valós tartalom, így mindig megkapja, amit akar. Ha a néző megvette a jegyet az előadásra, figyelmét máris a következő lehetőségre irányítja.

A Tetovált Ember - egész testét kifürkészhetetlen ábrák és részletek borítják, a tetoválásoknak köszönhetően megfeledkezünk pucér mivoltáról. A tetoválások bonyolult minták, egyesek gyönyörűek, mások félelmetesek, de mindegyik elragadó. Bár a tetoválások nem az ember szerves részei, még is annak tűnnek. A tetoválásokra gondolhatunk úgy, mint egy jól megtervezett álcára, ami azt mondja: "Gyere és merülj el ezekben az apró részletekben és anekdotákban, amiket rajtam látsz, de engem meg nem ismerhetsz, mert megtévesztő tükrök labirintusában létezem." A tetoválások célja kettős: megragadják mások figyelmét, de egyben meg is akadályozzák a valós megismerést.

A Porondmester - mindent, ami a porondokon történik ő irányítja. A multitaszkolás nagymestere, s úgy tűnik könnyedén felül emelkedik a káoszon. Akkor érzi magát ereje teljében, ha a dráma, reflektorfény és a történések középpontjában lehet. Kapcsolatait úgy kezeli, hogy figyelmét szelektíven egy-két szereplőre irányítja. A reflektor fényét mindig a leghangosabb zajra, legkihívóbb produkcióra vagy a legvalósszerűtlen karakterre helyezi. Ha véget ér az egyik produkció, máris jön a következő, így a Porondmester úgy lehet a figyelem középpontjában, hogy önmagáról semmit sem kell elárulnia.

Az Erőember - ő garantálja a biztonságot, mert senki sem packázik vele. Erejére büszke és minden egyes lehetőséget megragad, hogy fitogtassa. Attól sem riad vissza, hogy másokat lekicsinyeljen esetleg zaklasson, mert ezzel is hatalmáról tesz tanúbizonyságot. Rengeteg időt és munkát fektet teste és ereje edzésébe, hogy ezzel kivívja mások csodálatát. Számára az élet mindig is egy versengés lesz másokkal, hogy ki az erősebb, és mindig mások előtt akar lenni egy lépéssel. A Macsó álarc mögött egy mélyen gyökerező félelem és önbizalomhiány rejtőzik.

Állatok - az állatok hasznos erőforrásai lehetnek egy szükségben lévő gyermek számára. Egyes állatok szelídek és puhák, míg mások vadak és veszélyesek.

Szabadulóművész - ő az, aki minden szorult helyzetből szinte észrevehetetlenül talál magának kiutat. Lételeme a csapdákban létezés és az azokból való furfangos kitörés. A kapcsolatok fullasztóak és kilátástalannak tűnhetnek partnereink számára, akik igazi intimitást szeretnének találni mellette. A Szabadulóművész nem érdekelt abban, hogy egy helyen megmaradjon sokáig, hiszen ezek a kapcsolatok megfosztják a szabadság érzetétől, inkább gyorsan tovább áll. Akkor érzi magát igazán elemében, ha a kihívás minél nagyobb, s olyan performanszt várnak el tőle, ami már-már meghaladja képességeit. Az ilyen kihívások elégítik ki elemi szükségléteit: a kihívás és a performansz adrenalin lökete, majd a szabadulás és az észrevétlen távozás. Természetesen mindig azért távozik ő először, nehogy valaki mástól kelljen elszenvednie az elhagyás csalódását.

A Fenegyerek - ő az, aki nem ismer félelmet, s el sem tudja képzelni az életét a veszély izgalma nélkül; boldogan löveti ki magát tűzkarikákba egy ágyúból. Mottóját úgy is összefoglalhatnánk, hogy élj veszedelmesen, s szabadulj a halál szorításából, még ha csak egy hajszálon is múlik az élete. Néha ilyen élményekre csak úgy tehetünk szert, ha valami ördögi vagy sötét szubkultúra tagjaivá válunk. Minél velőt rázóbb a kihívás, annál nagyobb elismerés jár a Fenegyereknek. A merész bravadók máza alatt az a legszomorúbb, hogy a Fenegyerek nem sokra tartja önmagát vagy az életét.

Az Oroszlánidomár - az ő feladata, hogy megszelídítse a vadállatokat, akár komoly személyi sérülés rizikója árán is. Ez is egy megküzdési stratégia, ha a gyermek gondviselői abúzívak: megtenni bármit azért, hogy megnyugtassuk őket mielőtt irritáltakká válnának, tudatában legyen szükgségleteiknek és azokat azelőtt kielégíti mielőtt még veszélyessé válnának. Az Oroszlánidomár néha jutalomfalatokkal vagy ostora csattogtatásával tartja kontroll alatt a vadállatokat. Tárháza sokszínű lehet, de ami a legfontosabb, ismeri a vadállatok természetét, hogy mire képesek, mennyire vannak kiéhezve és mik az agresszió és a támadás jelei. Egy oroszlánt vagy vadállatot megszelídíteni nagy kihívás, s valószínűleg lehetetlen feladat is vad ösztöneiket véglegesen kioltani, így a feladat minden egyes szembekerüléskor ezen ösztönök megzabolálása. Minden magára adó idomár szereti hatalmát a vadállat felett fitogtatni úgy, hogy fejét a tátongó vadállat szájába teszi; hiszen sikeressége és reputációja múlik rajta, minél veszélyesebb és vadabb az állat, annál nagyobb az elismerés. Az Oroszlánidomár perverz sorsa, hogy az állatait mindig meg kell hagynia vadnak. Hisz kit érdekel egy olyan műsor, amiben az állatok természete alapvetően szelíd?

A Manager - ő mindig azzal van elfoglalva, hogy a produkció rentábilis legyen, irodájában csak a számokkal foglalkozik, teljesen elszeparálva magát a külső történésektől. Egyetlen kapcsolata a cirkusz tagjaival fizetésnapon van, amikor is kiosztja mindenkinek a jussát. Szerepe kulcsfontosságú, de mindeközben nem involválódik senkivel személyesen, inkább irodájában elszeparálja magát a világ történéseitől és csakis a számok és statisztikák útján informálódik a külvilágról. A Manager büszke profitjaira, többre is tartja magát, mint a Porondmester, s ugyan úgy a multitaszkolás nagy mestere.

A Zsonglőr - tehetségük és kézügyességük mindenkit lenyűgöz, labdákat dobálnak, tányérokat forgatnak anélkül, hogy bármit is leejtenének, vagy összetörnének. Szeretik a kihívásokat, elkápráztatni másokat lehetetlennek vélt mennyiségű tárgyak pörgetésével, dobálásával, különböző figurák bevetésével; és amikor már azt gondolnánk ennél többet úgy sem bír el, hozzáad még egy elemet a produkcióhoz. Minél több, annál jobb - lehetne akár ez is a mottója. Rendkívüli figyelemmel és fókuszálási képességgel rendelkeznek, s képessek tudatukat az itt és mostra koncentrálni, az éppen előttük lévő feladatra. De a Zsonglőr számára nincs pihenés, mindig van újabb és újabb produkció, s hogy közönségét mindig lenyűgözze egyre nagyobb téttel kell dolgoznia, a végkimerülés elkerülhetetlen.

A Hajlékonysági Akrobaták - képesek testüket kétrét hajtani, bármilyen kicsi helyre beszuszakolni magukat nyakatekert pózokban. Mintha csontjaik gumiból lennének és ízületeik nem ismernének határt. Olyan testhelyzeteket tudnak felvenni kívánságra, ami legtöbbünknek lehetetlen. Az akrobata igazi ereje rugalmasságában mutatkozik meg.

A Kardnyelő - olyan mutatványra vállalkozik, ami a legkisebb hiba esetén is súlyos sérüléssel, akár halállal is jár. A Kardnyelő tudja, hogy bármilyen erőszakos behatolást túlél, ha képes ösztönein és reflexein uralkodni, s testét teljesen megbénítja. Az ő erőssége abban rejlik, hogy tudatát el tudja választani testétől és sikereit így aratja.

A Trapéz Artista - élete sava borsa a szabadesés érzete, ahogy az egyik trapézt vakmerő ugrással elhagyja, hogy majd megkapaszkodhasson a következőben. Sikereit a tökéletes időzítés képességének köszönheti, így kerülve a bukás veszélyét és szégyenét. Számít sorstársára a trapézon, hogy a megfelelő pillanatban elkapja és megtartsa. Amikor már igazán kitanulta mesterségét hajlamos extra rizikókat is vállalni a nagyobb látványosság érdekében és mellőzi a biztonsági hálót. Néha úgy tűnhet, hogy a legtöbb ember unalmas életéhez képest ő szinte káprázatként repül át az életen reflektorfénybe illő kalandokkal. A sikerei ellenére igen csak kiszolgáltatott, hiszen ha elszámítja magát, élete azon múlik, hogy mások képesek-e őt időben elkapni.

A Bűvész - a megtévesztés nagymestere. Képes elhitetni másokkal, hogy misztikus képességek birtokában van, figyelemelterelő húzásokkal és ügyeskedéssel megteremtve az illúziót. Büszkén állítja magáról, hogy természetfeletti erőkkel van megáldva, miközben olcsó megtévesztésekkel adja el magát. A Bűvész beleeshet abba a hibába, hogy önön egoja csapdájába esik és megfeledkezik arról, hogy ő is ugyan olyan halandó, mint bárki más és képes hibázni.