Valamelyik nap elég magam alatt voltam és úgy vártam a buszra. Megáll előttem egy pocakos férfi és elkezdi nézni a fekete-buddha nyakláncomat. Egyszer csak megszólít:
- Ez mit jelent neked?
- Azért hordom, mert ez arra emlékeztet, hogy mindenkinek szembe kell néznie önmaga sötétségével. - Így rám néz, megfogja a vállamat és így folytatja:
- Tudod kiknek van 6 ujjuk?
- A táltosoknak. - válaszolom meglepődötten.
- Na én az vagyok. Na idefigyelj, az a sötétség, amivel te szembe akarsz nézni, az nem a te hibád, az nem a te szégyened. Ne higgy senkinek sem, aki mást próbál állítani. Én látlak és légy büszke magadra! - Abban a pillanatban ezek a szavak úgy kellettek, mint éhezőnek egy falat kenyér. Elkezdtem sírni és megöleltem, ez a pasas pedig visszaölelt és nyugtatgatott.
- Amit a TV-ben meg a rádióban, meg a médiában mondanak, nem szabad elhinni, buta komplexusos emberek beszélnek összevissza. Van egy lányom, ő is más, mint te. Először azt hittem, hogy isten büntetése, a hűtlenségemért, a vétkeimért, majdnem elveszítettem őt. A legkisebb fiam 12 évesen meghalt egy betegségben, az ébresztett fel arra, hogy nem veszíthetem el a lányomat, csak azért, mert nem tudok mit kezdeni a másságával.
Egy picit csalódtam, hogy mégsem engem látott, mégis jól estek a szavai. Utólag összegeztem magamban úgy ezt a furcsa találkozást, hogy mindenki azt látja a másikban, amit látni szeretne.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.