Fehérszoba ás a fekete vár macskája

Fehérszobázom. Azzal indul a jelenet, hogy a fehérszobában nézem a kezeimet, fehér vagyok, mint akit lemeszeltek, nem érzem magamat sem férfinak, sem nőnek. Csak egy ajtó jelenik meg, amögött sem fekete csík van, hanem fehér fény. Először egy nagy piros 3D kérdőjel lebeg ki, majd homokot érzek a talpam alatt. A sivatagra gondolok, de gondolatomat apró vizes hullámok cáfolják meg... Belépek az ajtón és egy tengerparton sétálok. Anonymous jön szembe, megörülök neki, már mondanám is, hogy ezer kérdésem lenne, de csak bátorítólag meglapogatja a vállamat, az arcát próbálom fürkészni, de a csuhája elfedi, tovább is megy.
A tinédzserkori 15-16 éves önmagammal találkozom, megörülök neki is, megölelgetem nagy szeretettel, mondom is neki, tudom, hogy nem szokott hozzá a nagy ölelésekhez, meg hogy azt tanulta önmagáról, hogy nem szerethető és nem ér sokat, de igenis nagyon szerethető és sokkal, de sokkal többet ér, mint azt valaha is gondolta volna. Visszaölel, majd ő is tovább megy.
A kisbaba énemet találom meg, egyedül hagyva a vizes homokban, felveszem, megölelgetem, nyugtatgatom, dúdolok neki, mint ahogy Zolikával tettem, amikor kisbaba volt. Ránézek a kis kezére és kiveszem belőle a forró izzó szilánkot, megígérem neki, hogy nem fog látszódni. Egy mózeskosárba teszem és elring a finom hullámokon.
Egy ajtó üres vágatára találok, a vilagűrre néz, rajta egy folyosóval, végig sétálok rajta, valószerűtlen az egész, az oszlopokon át tudok nyúlni, mégis szilárdan lépdelek, valszeg ez is egy liminális hely. Egy körteremben látom magamat messziről. Egy másik fehéres alak ad nekem egy nyakláncot. Azt mondja az én erőm nem a hatalomban van, hanem a megfigyelő képességeimben, ezt ne feledjem.
A nyaklánc egy fénykoronás napot ábrázol benne egy szem sziluettjével.

Az első szexuális élményem jelenete bontakozik ki, fiatal énem négykézláb, megérintem, helyett cserél a testünk és abban a pillanatban darabokra robbanok szét.
A következő pillanatban Anonymoust érzem, aki széthasadt márvány darabjaimat illeszti össze a legnagyobb gonddal. Bátorítólag annyit mond, hogy egy darabom még hiányzik, keressem meg. Behunyom a szememet, mint csak energia áthuppanok a padlón, bele a világűrbe. Megtalálom kislány magamat, ugyanúgy fehéren, megdermedve az időben, szolítom, de a testem nélkül nem megy. Visszatérek, elmondom Anonymousnak, hogy megtaláltam, de az idő szinte megfagyott a számára. Anonymous felsegít, a mellkasomban egy üres tégla helye tátong. Annyit mond, hogyha itt az ideje, fel fogom tudni ébreszteni.

Aznap este azt álmodtam, mintha egy japán festett tekercsben lennék, egy sötét várban. A várban van egy beteg szellem, aki egy démoni árnyékmacska  alakját veszi fel. Ennél részletesebb volt a történet az álmomban, de már elfelejtettem. Ez a démoni árnyékmacska, minden este megtámadja a vár lakóit szobáról szobára, valami trükkel. Akkor merek csak ellene tenni, amikor már a vár hercegnőjét is megölte. Odalépek hozzá, viszonylag nagy könnyedséggel megfogom a grabancát és eltöröm a gerincét és a nyakát két mozdulattal. Nagy bűnbánat telepedik rám, hogy ezzel ennyit vártam, hiszen én könnyedén végezhettem volna vele, megmentve a vár lakóit mégis halogattam. A macska teteme egy asszott, sovány bőr és csontkupaccá változik. A vár lakóiról mégha valami rontást vettek volna le, újra életre keltek.