Fehér szobában vagyok, az ajtón kijön egy feketeörvény, tovább megy, majd kilebeg egy pici fekete sakk figura, a király, majd egy tigris jön, a tigris fáradt, örül a simogatásnak, visszamegyek vele a baloldali ajtón, fekete hajfonákokba gubancolódok és felfelé húzom magamat ...spirálosan, körbe fonnak a hajszálak, kifeszülnek a karjaim, holló vagyok, átrepülök a ködön és látom a kis házat, kint a fekete medvével.
Újra a fehér szobában, vörös rózsa nyílik a kezemben, megszúr, vércseppem hullik alá, a vércseppből vörös korallokként újabb vörösrózsák nyílnak, bidéjükben gyertyaláng gyúlik, a kezeim közé veszek egyet, majd a lángot a gyomromhoz ölelem és a hasam hideg szorongásának helyébe melegség szökik.
A jobb oldali ajtó fehér márványkapuvá válik és szabályosra faragott fehér márványtömbök lebegnek át rajta, felfelé nézek, víz alól nézem a fehéren izzó és csillogó napot, kidugom a kezemet a vízből, teret váltok és én leszek az, aki víz felszínéhez nyújtja a kezét, hogy szomját oltsa, hajamból még ömlik a víz.
Fehér nyers emberi alakzattá válok és horizontális szeletekre szakadok, kíváncsian magamba nézek, de csak tejfehérséget látok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.