Álmodtam.
Annyi maradt meg, hogy valamit elloptak tőlem, megtalálom a tolvajt, egy fiatal világos hajú lány. Az órámnak a különböző színű szíjait lopta el, de belül azt éreztem, hogy az időmet tulajdonította el.
Próbálom vele elismertetni, hogy ez bűn és validáltatni vele a haragomat, de nem érti a felháborodásomat.
A munkahelyemen felmondtam, főleg D. szemét húzásai miatt, nagyon sokat csicskáztatott, meg rémségeket mondott, illetve a kiszámíthatatlan környezet, apátia és kilátástalanság miatt. Írtam egy szuper CV-t barátok segítségével, keresek munkát, de közben örülnék egy hónap nyuginak, rengeteg pénzt tettem félre az elmúlt fél évben, szóval elvileg minden rendben, gyakorlatilag azért parázok egy kicsit.
Rengeteg düh van bennem D.-vel kapcsolatban, semmi durva, csak morálisan szeretném lealázni azért a sok szemétségért, amit csinált.
Ez egy kicsit néha jó érzés, úgy érzem hogy kihányom ezt a sok negatív érzést magamból fantáziákban, de a kontrollt is érzem, hogy nem fogom rázúdítani, s a tanulság, hogy a jövőben jobban kell képviselnem önmagamat. Rossz is, mert meglepő, hogy ennyire mély és intenzív negatív érzések főttek bennem.
Valahol meg érdekes, hogy hónapokat sanyarogtam, hogy amikor eljön ez a pont, az anyagiak ne tartsanak vissza.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.