Időgazdálkodás - álom

Most az Ön lányával álmodtam.
Nem tudom hol, hogy, egy asztalnál találtam magamat vele. Amikor rájöttem, hogy ő tényleg az Ön lánya, nagyon kínosan éreztem magamat, mert ezt el akartam kerülni. Ki is mondtam, hogy nekem nem szabadna itt lennem.
- Az anyukám miatt?
- Igen.
- Az anyukám csak az anyukám nekem. Most jársz hozzá?
- Most éppenséggel nem.
- Akkor szerintem rendben van.

Annyi maradt meg, hogy egy faasztalnál ülünk, megterítve, tészta volt bekészítve bal oldalt, világoskék kerámia tálban. Egy ponton megjelenik a húgom is, hogy készített húsmentes bolognai szószt és a tészta mellé rakta, majd elment. Itt konstatáltam, hogyha Szilvi is itt van, akkor csak álmodom, próbáltam körbe nézni, de az asztalnál tovább nem láttam, hát jó, gondoltam. Mindenki szedett magának.
Mondtam neki, hogy biztosan sokat kell tanulnia. Azt válaszolta, hogy sokat tanul, de szeret is tanulni.
Kérdeztem, hogy másra is van-e ideje?
Azt mondta persze, hogy Ön megtanította projektekben gondolkozni. A vizsgák és a tanulás is egy-egy projekt meghatározott óraszámmal, a szórakozásra, utazásra előteremteni a pénzt/körülményeket az is egy projekt meghatározott óraszámmal, ha mások is részt vesznek benne, akkor könnyebb, így mindig minden megvan időben.
Erre azt mondtam, hogy ez tök menő.
Ő azt mondta ezt bárki meg tudja csinálni, csak sokan nem mernek tervezni az életükkel.
Még beszélgettünk ezekről egy picit, de csak benyomások maradtak meg a fejemben.
- Ha vissza szeretnél menni terápiába, szerintem írj anyunak nyugodtan.
- De nem vagyok vészhelyzetben, csak tanácstalan néha, de aztán idővel mindig rájövök, hogy ez vagy az a dolog már volt terápia tárgya is és csak emlékeznem kellene. Azt hiszem szeretném megmutatni, hogy önálló is tudok lenni.
- Szerintem anyu csak olyanoknak tud segíteni, akik egyébként önállóak.