Azt álmodtam, hogy egy általános iskola és gimnáziumban vagyok, talán egy 12 osztályos gimnáziumban. Ön az egyik tanárom és nagyon jól érzem magamat az iskolában. Ön szervez mindenféle diákprogramokat és nagyon bátorító minden diákkal és szívesen veszek részt rendezvényeken. Voltam például szavaló versenyen és a szalagavatón is részt vettem. Az maradt meg, hogyha nem is nyertem a szavazóversenyen, jól vettem rajta részt, nem paráztam a szavalástól, tudtam szavalni. A szalagavatón is részt vettem, a táncon is és hogy jó volt. Ez volt talán a legfontosabb részlete, hogy Ön abban a gimnáziumban tanár volt és nagyon odafigyelt és nagyon jó programokat szervezett a diákoknak és végig kísért mindenkit az iskolai pályájukon.
Valószínűleg azért lett ennyire hangsúlyos az álmomban a szavalós rész, mert elkezdtem úgy tanulni illetve úgy szöveget leírni, hogy használom a telefon élőbeszéd felismeréses funkcióját és azt vettem észre, hogy sokkal nehezebb elő szóban, összeszedetten fogalmazni és ezt gyakorlom most, hogy ugyan úgy tudjam magamat kifejezni beszédben, mint ahogy írni tudok.
G-vel is beszéltünk délután, kérdeztem, hogy milyen volt neki, hogy lementem és együtt voltunk a barátaival?
G. kitérő választ adott, annyit mondott, hogy örült, hogy láthatta a barátait, volt akivel rég óta nem találkozott.
Befizettünk egy Ferihegyi sétára még februárban, ami most szombaton esedékes. Szóltam neki, ő már el is felejtette. Egyeztetni próbáltam, inkább hárított, hogy majd később.
A Renegát bekopog a tudatomba, csak annyit mond, hogy van egy közös sémánk G-vel: csökkentértékűség.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.