Impróka IV.

Olykor a sors visszafordíthatatlanul megindul egy adott irányba, akárcsak a homokvihar. Te pedig lépést váltasz, hogy megszabadulj tőle, ám a forgószél követ, s amikor ismét irányt változtatsz, a szél is újra feltámad, vészjóslóan ide-oda csapong, egészen úgy, mint a halálmadár alkonyatkor. És hogy miért? Mert ez nem a messzi távolból idekeveredett "valami", aminek semmi köze sincs hozzád. Te magad vagy a homokvihar. Annyit még megtehetsz, hogy elszántan törtetsz benne előre, becsukott szemmel és szájjal, hogy a homok ne járjon át, hogy magad mögött hagyhasd az egészet. Ebben a viharban nincs nap és hold, tér és olykor meghatározott idő sem, csak a csontokat szétmorzsoló finom, fehér homok, amelyet égig kavar a szél. Amikor véget ér, magad sem érted, hogyan szabadulhattál meg élve belőle. Vagyis valójában még abban sem lehetsz egészen biztos, hogy egyáltalán elhaladt már fölötted. Csak egy dolog világos: túl ezen most már nem az vagy, mint aki voltál, mielőtt ide beléptél volna. Igen, a viharnak ez az értelme. - Haruki Murakami / Kafka a tengerparton

MOrsival egymás mellett ülve találjuk magunkat, a Renegát az asztalnak támaszkodva szemlél minket szigorúan.
- Kedves Feleim - kezdi a Renegát fontoskodóan. - Mint látjátok ide hívtalak titeket, ide járok minden szerdán, én itt jól érzem magamat és szeretem ezt csinálni. Én itt általában felszabadult szoktam lenni és sziporkázok, de nem tudtam nem észre venni, hogy legutóbb összevissza asszociáltam és egyáltalán nem éreztem, azt hogy sziporkáznék. Az hagyján, a végén azt hittem átcsúszok és bőgni fogok. Mint tudjuk én nem bőgök, szóval sikerült a bajotokat behozni az én felségterületemre is. Szóval kivele, mi a pálya? - MOrsi komoran maga elé néz, én meg hol rá, hol a Renegátra tanácstalanul.
- Na jó, kezdjük akkor egy konkrétummal. Az egyik mesélős játéknál, a mozizós történetből hirtelen kisállat kereskedés lett aranyszőrű nyuszivásárlással. Az imprókás Kriszti meg mindig el akarta adni szerencsétlen nyulat e-bayen, én meg valamiért mindig visszavásároltam és ez ment három körön keresztül. Kinek vannak még nyuszi-problémái? Legjobb tudomásom szerint legutóbb elengedtük mindet a pipacsmezőkön. - MOrsi megvonja a vállát és én is értetlenül nézek rá.
- Jó, úgy látszik még mindig kell egy extra szék. - Csettint egyet az ujjával és egy kis puffon megjelenik Kicsi Orsi is.
- Heyho! - mondja Kicsi Orsi mosolyogva. A Renegát lazít magán és kedvesen ránéz Kicsi Orsira.
- Mond csak te kis kópé, te akartál aranyszőrű nyuszit?
- Hát, volt egy történet egy aranyszőrű kis nyuszikáról és az nagyon szomorú volt. És azt sem akartam, hogy eladjuk az aranyszőrű nyuszikát, az a lány mindig meg akart szabadulni tőle és ez nem tetszett... - közben Kicsi Orsi a földet nézi némi szomorúsággal az arcán. A Renegát gondterhelten sóhajt egyet, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elmosolyogja magát.
- Hát úgy látszik akkor ezt a történetet csak egyféleképpen zárhatjuk le! - a háta mögül elővarázsol egy cilindert és Kicsi Orsi felé tartja.
- Csukd be a szemedet és tedd be a kezedet a cilinderbe, s óvatosan emeld ki, amit ott találsz. - Kicsi Orsi szófogadóan keres a cilinderben és óvatosan kiemel egy aranyszőrű kis nyuszit, mint egy igazi bűvésztrükkben.
- Hűha! Az aranyszőrű kis nyuszi! - kiáltja el magát Kicsi Orsi lelkesen és finoman az ölébe helyezi a kisállatot.
- Megtarthatod, ám előtte meg kell válaszolnod nekem pár igen fontos kérdést. Szerinted a kis nyuszik szeretnek-e bezárva lenni egy ketrecben?
- Nem! - Mondja Kicsi Orsi határozottan.
- Szerinted a kis nyuszik szeretnek-e egy fiókban vagy egy szerkényben bezárva lenni, egyedül?
- Egyáltalán nem! - jön a válasz még nagyobb elhatározottsággal.
- Hol érezné magát legjobban ez a kis nyuszi? - Kicsi Orsi elgondolkodik egy picit, majd felteszi a kezét lelkesen, hogy már tudja a választ.
- A Kerekerdőben! Ott szabadon is lehet és biztonságban is van és a Kerekerdőben mindenki kedves egymással.
- Nagyon helyes. Majd rajzolj nekünk egy képet, hogy milyen ott az aranyszőrű kis nyuszinak. Anonymous meg keres neked egy rendes nyuszimesét a régiek helyett! Most viszont, ha nem haragszol, ezzel a két töklámpással van még megbeszélni valóm. - Kicsi Orsi kuncog egyet rajtunk, majd integetve eltűnik.
- Oké, ez nem ti voltatok. - Folytatja a Renegát. - Akármi is van most veletek, kivételesen nem én vagyok radaron, hanem MOrsi. - MOrsi végig zongorázza az ujjait a szék karfáján, majd sóhajt egyet.
- Tudom. Majd beszélek vele.
- Addig is keressetek valami közös programot, elrontjátok az imprókámat. - Mondja duzzogva.
- Majd elfelejtettem, tényleg megyünk síelni. Már foglaltunk szállást a síelős lányokkal, Franciaországban. - mind MOrsi és mind a Renegát szeme felcsillan a hírre. 
- Együtt megyünk mindannyian. Nincs több buszos imagináció, itt mindenki hasznos. Futva fogunk felérni a hegyre, a saját tempónkban.