Klassz emberek

Végre kijöttem ebből a szorongós-pánikhullámból. Munka közben kiültünk egy kicsit dohányozni a kolléganőmmel. Most éppen ő ostorozta magát azzal, hogy mennyire meghízott és undorodik magától. Erre felkaptam a fejemet és azt mondtam neki, hogy ő egy klassz ember, remek anyuka, remek barát, remek kolléganő, jó a humora és sokat segített nekem, csak azzal, hogy megnoszogatott és támogatott tegnap. A testünk az egy dolog, olyan, amilyen, de a testünk révén élünk és tapasztalunk, szóval biztos nem utálatot érdemel. Sok mindent ezzel rontunk el, hogy megszületünk valakinek és aztán azt gondoljuk, hogy ahhoz, hogy szerethetőek legyünk valamilyen másnak kéne lennünk és ezt pumpolják belénk illetve magunkba gyerekkorunktól fogva. Ha az én szavazatom bármit számít, én szívesebben találkoznék mindig klassz emberekkel, mint csinosakkal, nincs semmi baj persze a csinossággal sem, csak szerintem annak kéne fontosabbnak lennie, hogy valaki kedves-e vagy sem, az meg nem a megjelenésen múlik. 

Szóval a kolléganőm egy klassz ember. A barátaim klassz emberek, Anita a legklasszabb, akit ismerek és hosszas megbeszélés után rájöttem, hogy az én részeim is klasszak, még a Seggfej is, akit átneveztem Renegátnak, így teljes a banda és senki nem akarja a másikat agyon verni. 

Így újabb emlékekkel gazdagodtam. 

Egyszer le akartam menni játszani, olyan 5 éves lehettem, de apu bezárta lánccal az ajtót és azt mondta, majd ha ki tudom nyitni lemehetek. Majd elment a nappaliba zenét hallgatni és azt az ajtót is bezárta. De én nagyon le akartam menni játszani, így fogtam a konyhaszéket, az ajtóhoz toltam és kinyitottam a láncot. Visszatoltam a széket a helyére és lementem játszani. Apunak órákig fel sem tűnt a dolog, aztán egyszer csak mellettem termett és kézen fogva felvitt. Nem büntetett meg érte.

Aztán kicsit idősebben dolgoztam egy cégnél, ahol magas rizikójú tranzakciókat kellett elemezni, hogy tényleg az a személy vásárol a bankkártyájával, akinek a neve rajta van. Elfogtam egy csalót, aki egy amerikai nő bankkártyájával akart pornóelőfizetéseket vásárolni Romániából, az ip és e-mail címe alapján már több lopott adatot próbált kipörgetni. Nagyon bepipultam rá, egy csomó veszteséget generált, nekünk meg egy bizonyos %-os tartományban kellett maradnunk a hiteles tranzakciókkal kapcsolatban. Szóval lekérdeztem az összes kapcsolódó accountját, a használt jelszavakat és láss csodát, ugyan azt a jelszót használta az e-mail fiókjára és facebookra is. Egy kicsit Robin Hoodosra vettem a figurát, megváltoztattam a jelszavait és a Facebookjára kiírtam angolul, hogy egy szánalmas lúzer vagyok, aki lopott bankkártyaadatokkal vesz pornót. Jó érzés volt, néha a jónak is úgy kell szerveződnie, mint a maffiának. Ma már nem tennék ilyet természetesen, meg a GDPR nagy híve lettem. De mégis ez a részem is én vagyok, mindig is bennem volt, kicsit rugalmasabban kezeli a szabályokat, mint a többiek, de néha ez is szükségszerű.