12/04
Fejfájásos migrénben és hányingerben vagyok már pár napja. Munka után Zsófi szervezett egy drámapedagógiai csoporteseményt a pályaválasztásról, elmentem rá, mint résztvevő, nagyon jó volt. Egy Júlia nevű táncoslány életébe tekinthettünk bele és formálhattuk a döntéseit, Békéscsabán élt egy vak kishuga van és Franciaországba kapott ajánlatot táncolni, de az édesanyja nem akarta, hogy itt hagyja a családját, a biztosat a bizonytalanért.
Én egyszer az ambiciója voltam, ami utat nyit neki Franciaországig, máskor a nyomasztó anyát formáltam meg.
Az első megosztásom az volt, hogy tele vagyok ambicióval és pozitívitással, hogy nem értem mégis miért bizonytalanodok el a magánéletemben. Összegzéskor azt mondtam, hogy bár volt opció, hogy Budapesten maradjon a lány, mint köztes megoldás, nekem olybá tűnt, hogy annál erősebb lett a külföld opció, minél jobban kirajzolódott, hogy az anya egyáltalán nem érti és nem támogatja a lányát.
Majd azt is megosztom, hogy így a külföldre menés a tehetetlenség és eszköztelenség szinonimája lett.
A csoport után oldódott a fejfájásom, Zsófival csak lepacsiztam és hazamentem.
Azt álmodtam, hogy egy nagyon szép kirándulóhelyen járok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.