Álom

Álmodok.
Egy kis vidéki diszkontban tálalom magamat, sorba állok, de azt veszem észre, hogy Ön van a pénztárnál, ijedten kiállok a sorból és egy árupolc tövében gubbasztok.
Két kislány keveredik mellém, a kisebbik, 6-8 éves forma, hasonlít a húgomra, csak sötét a haja, megkérdezik mit keresek itt, lassan záróra van.
Mondom, hogy valaki olyasvalaki áll a pénztárnál, aki biztosan nem venné jó néven, hogy itt vagyok.
A nagyobbik lány is beszélni kezd, ránézek, hogy ő az Ön lánya.
Ráripakodok, hogy ő csak meg ne szólaljon, ha Ön rájön, hogy te is itt héderegsz mellettem, biztosra vehetem, hogy bajban vagyok.
A nagyobbik lány megszólal, hogy az anyám csak az anyám.

Schnitt.

Egy autóban vagyok és vezetek, a húgom nézi a térképet, tanakodunk, hogy merre is kellene menni.
Anyuval beszélek telefonon, hogy merre is van a szülőfaluja, meg egyébként nem kéne neki is velünk jönnie?
Anyu kimagyarázza magát, hogy neki miért is nem lehet, mérges vagyok rá, én is és a húgom is letoljuk, hogy ha csak kifogása van mindenre, akkor a jövőben oldja meg csak ő a saját problémáit és ne vonjon bele minket. Megállok az autóval, a húgom kérdezi, hogy akkor most mi legyen? Ránézek a térképre és azt mondom, hogy ez a fajta térkép nem jó nekünk, topográfiai térkép kell a környékről. Lapozok egyet, s mutatom neki a domborzati elemeket. Egy olyan települést keresünk, amelyet krátercsapás ért. Tehát domborzatliag koncentrikusan mélyül, de az Alföldön vagyunk, szóval nem a föld mélyülését fogjuk látni, hanem a talajvíz előtörését, íves tóképzödmények és kiálló szikladarabokat keresünk, mondom neki.
A húgom ránéz a térképre, azt mondja van egy pár. Újra elindítom az autót, annyit válaszolok rá, hogy remélem tudsz úszni.

Schnitt.

Végül beállok a sorba, mert már tényleg záróra körül van,  Ön észrevesz és szúrós szemmel rám néz.
- Ön meg mit keres itt? - kérdezi tőlem szigorúan.
A bal kezemben szorítok valamit és elenged, egy marék rízs szórodik a diszkont csempéire. Lenézek a szétszórodott rízsre, visszanézek Önre és visszafutok a polcok közé.

Schnitt.

Átúsztunk egy folyót, egy régi parasztházba nyitok be. Ódon mégis olyan, mintha lenne benne élet.
Egy kislányt találunk benne, cserfes, melegséget áraszt mégis fura, övé a ház és az idők kezdete óta itt van.
Leül egy lócára, azt mondja itt egyszer felperzselődött minden. Felhúzza egy kicsit a szoknyáját a térde felett, s megfogja a kezemet és a bőrére rakja.
Meglepődöm, a bőre forró és olyan, a tapintása, mint a kenyér kérge - érdes.
Azt mondom neki, hogy ennek nem így kéne lennie.
Azt válaszolja, hogy ettől még így van.
Leugrik a lócáról, azt mondja esteledik, ideje az összes ajtót és ablakot bezárni.
Segítünk neki, az ablakok és az ajtók üvegből vannak, azt mondja a spalettát is húzzuk le.
Kérdezem miért?
Mert minden este jön a fekete medve, nem szép látvány, mondja a kislány.
Ahogy kimondta, a sötét kert végében meg is jelenik a medve, állati hangot kiadva üget az ajtó felé, dühöngve morog és tátja a száját a csukott ajtó előtt, döbbenten és némi ijedelemmel ráhúzom az ajtóra a spalettát.
Ennek a fele sem tréfa gondolom magamban.
- Most mi lesz, kérdezem a kislányt? - A kislány visszaül a lócára, egy kis faládikából játékokat vesz elő.
- Megvárjuk a reggelt, van kedvetek játszani?

Schnitt.

Egy teletömött kosárral beállok újra a sorba.
Ön szúrós szemmel néz megint rám, pasztelllilla kötött pulcsiban van.
Lehúzza a kosaramban található termékeket. Amikor egy fürt banánt csipog be a pénztárba megkérdezi szigorúan:
- Ön banánt vásárolni jött ide?
Mérges vagyok.
- Valamivel be kellett állnom a sorba. Én nem Ön miatt vagyok itt. Az anyám is innen származik, nem tehetek arról, hogy egy helyről származik Önnel, de nekem innen tovább kell mennem. - Előveszek egy megkövült lávagömböt és felnyitom.
- Ilyen dolgokat keresek. - A gömbön belül egy nagyon régi, de épp bőrcipő van, szalmával kitömve. Megint Önre nézek. - Tudom a dolgomat, ilyen dolgokat keresek, nem Önt és nem a lányát, tud segíteni? Van térképem is, Ön jobban ismeri ezt a környéket, én egy kicsit eltévedtem, ha bejelölné, hogy merre menjek, már itt sem vagyok. - Megnézi a dolgokat, majd arrébb rakja őket és ránéz a pénztárgépre, hogy 201 lesz.
Előveszem a bankkártyámat, becsipogom a pinkódomat, de elrontom.
Kérném vissza a terminált, hogy had próbáljam meg újból, elrontottam a pin kódot, ki tudom fizetni.
Ön azt mondja, ezt most kifizette a pénztárból. Jöjjek vissza holnap délután, április 1-jén megadni, amivel tartozom.
Mérges vagyok.
- Milyen április elsején? Ne nézzen hülyének! - Az órámra nézek, január van, 23, vagy 28... Mindegy is. - Január vége van, nem április. Várjon meg itt, kint van egy automata, veszek fel pénzt.
Ön azt válaszolja, hogy zárnia kell a boltot.
Kirohanok egy automatához, ami olyan, mint a régi kártyás telefonok. Egy fekete hajú srác beszél éppen telefonon olyan nyelven, amit nem értek. Gesztikulálok neki, hogy sürgősen pénzt kell felvennem.
Nevet, mond valamit külföldiül, azt gesztikulálja vissza gúnyosan, hogy persze, az én dolgom fontosabb mindenki másnál... De leteszi a telefont és helyet ad nekem. Beteszem a bankkártyámat és beütöm a pin kódomat, a szemem sarkából már látom, hogy Ön bezárta a boltot, s útnak indult.
Az automata kiadja a kártyámat, én sietve zsebre teszem és futni szeretnék Ön után.
A fekete hajú srác vállon ragad és az automatára mutat, hogy benne felejtettem a pénzt. Kiveszem, azt nézem, hogy ez végülis milyen pénznem? Rubel, euró, dénár, líra? Végül zsebre teszem és futnék Ön után, de nem tudom merre ment. Azt eszembe jut, hogy ez az Ön faluja, biztos mindenki ismeri. Megkérdezek egy idős nénit, de ő is külföldiül beszél. Mondom neki: M. Zs? És az ujjaimmal menést gesztikulálok. A néni mosolyogva bólint egyet és egy virágos utca felé mutat.
Teljes erőmből futok, arra gondolok, hogy ennek az egésznek a szürrealitását nehéz lesz megmagyaráznom.
Utolérem, lelassítok, nézem, hogy mit csinál.
Az egyik takaros udvar lakójával beszélget, majd elköszön tőle és átszegődik az út másik oldalára, egy kerítésen futó virágon igazít valamit gyengéden.
Ön mellé lépek.
Előveszem a pénzt a zsebemből és Ön felé nyújtom, azzal, hogy én nem szeretnék Önnek tartozni.

Kicsit mérgesen, de inkább szomorúan elveszi a pénzt tőlem. Körbe néz a virágos utcán. Én is körbe nézek.
-Ha Ön azt hiszi, hogy ez a munkám és ez a szerepem, akkor Ön teljes mértékben nem érti, hogy én mit csinálok és így nem tudok Önnek segíteni.
Ahogy ezt kimondja, teljes mértékben leforrázva érzem magamat és felébredek.