Memini tui, memento mei
Amikor egy probléma megoldódik, amikor egy rejtélyre fény derül, akkor utána annyira kívül tudom magamat helyezni a dolgokon, mintha csak valaki mesélte volna nekem az egészet Néha félelmetes, hogy mennyire könnyen kicsúsznak belőlem az érzések.
Egyszer szeretném neki elmesélni, hogy miért volt ez az egész olyan szép, az összes mosolyával, könnycseppjeivel, érintésével és csendjével együtt.
Nem tudok nem hálás lenni. Jó volt ennyi mindent úgy igazán érezni, s már idejét sem tudom, hogy mikor gondolkodtatott el valaki ennyire.
Szeretném, ha emlékezne rám, s hogy egyszer úgy lássa szépnek ami volt, ahogy én most.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.