A Renegát Workshopja

Kicsit felgyorsultak az események, szóval próbálom leírni őket, mielőtt elfelejteném a részleteket. 

Üvegen kopogtatnak, erre ébredek, körbe nézek, hogy hol is vagyok. Az elképzelt házunk elképzelt amerikai konyhájába és éppen a Renegát mosolyog az arcomba, csak jelen pillanatban Ace Ventura gumi mosolyával szívélyeskedik.

- Jó reggelt, hamar, hamar, a többiek is, mindenki az asztalhoz, ma workshopot tartok traumafeldolgozásból. És megjelenik kicsi Orsi, MOrsi és értetlenül nézünk egymásra. Majd a Renegát csettint az ujjával és elrikkantja magát.
- Jöjjön maga is csuhás barátunk, ha lehet manifesztálódjon ide fizikai valójában is.

És erre megjelenik Anonymous. Alapvetően, mint mindenki sejti, az összes karakter csak a fejemben van, de Anonymoust még soha nem láttam, ő vele csak úgy beszélget az ember, ő nem is hang, csak egy gondolat, még a belső világomban is. És erre itt van ő is, s ő tényleg Anonymous, a szobor, csak éppenséggel nem ül, hanem áll és próbálja magát meglepetten mozgatni, mint egy pléhdoboz, akibe most lehelt életet a teremtő.
- Most hogy mind ide fáradtak, hölgyeim és uraim, a kollektíva egy igen fontos problémájára hoztam megoldást. Ugyebár maguk képesek a végtelenségig gyötrődni azon, hogy valami megtörtént-e, vagy sem, biztosan úgy történt-e vagy sem és aztán még elrágódnak rajta napokig és utána csodálkoznak, hogy lassan megkattannak a saját határozott bizonytalanságuknak köszönhetően, miközben újra és újra pörgetnek traumatikus élményeket a fejükben anélkül, hogy feldolgoznák. És aztán meg még meg is lepődnek, hogy jönnek a pszichoszomatikus tünetek. Szóval kedves feleim, én, a közutálatnak kikiáltott Seggfej, megmutatom, hogy ezt a jövőben hogyan is lehetne helyesen kezelni. Vegyük ezt itt ni, ezt ugye úgy saccoljuk, hogy 2,5 éves korunk környékén történt, eléggé töredezett az emlék, mindjárt ki is rakom a televízió képernyőjére és megállítom a lényegnél. 
És hopp máris ott vagyok a telken a cseresznyefa tövében, jobbra a húgom a babakocsijában és a cseresznyéket bámulom. Megjelenik apu és figyelem őt, s nézem a tekintetét és azt érzem az egész testemben, hogy árad belőle a düh, a gyűlölet és az agresszió valami furcsa elegye. Itt a Renegát meg is állítja. 
- Mint tudjuk ezután a részletek kérdésesek, de nem is ez a lényeg. A lényeg kérem itt van, apu tekintetében. Egy pillanat, ráközelítek, nem is, van egy jobb ötletem, kinyomtatom maguknak. 
Majd az asztal közepén megjelenik apu tekintete egy papírlapon. 
- Nézzék csak milyen erős ez az emlék! 
És ahogy nézzük, apu dühös tekintetétől elvörösödik a papírlap. 
- Nos kérem, mint mondottam ez itt egy workshop. Ebből a képből mindenki kap 100 példánnyal...
- Mi lesz az esőerdőkkel? Nem pazarlás ennyi papírt elfecsérelni? - szól közbe Anonymous.
- Ön lehet, hogy elméje belsejét már megszokta a valóságnak, de ez itt még mindig csak egy imagináció, egy darab fa se került kivágásra, nyugodjon meg. Szóval, mindenki kap belőle 100 példánnyal és arra kérem Önöket, hogy a képet tépjék szét, ha lehet minél több érzéssel, legyenek dühösek. Dühösek, értik? Amilyen én szoktam lenni rosszabb napokon, amikor mindenki más úgy dönt, hogy a dühét, mint valami illegális szemetet nálam hagyják. Na mire várnak, tapsra? Kezdjenek csak neki. 

Kezdtem neki veselkedni a stócomnak, amikor a Renegát mellém áll, karon ölel és könnyedén arrébb húz. - Jöjjön csak egy pillanatra, szeretném, ha Ön is látna valamit. - Az asztaltól pár méterre állított meg és úgy néztünk végig az asztaltársaságon. 

- Jól nézze meg mit lát. Nem is, nézze az én szememmel. - És abban a pillanatban a Renegát nézőpontjára váltok. Olyan hűvös az elméje, mintha egy hidegvizes medencében merülne el a testem, a látásom és az érzékszerveim tűpontosak lettek. 

- Látja, kicsi Orsi, hogy bele éli magát a feladatba? Tépi, gyűri, nyúzza a papírt még az arca is kipirosodik tőle, aztán boldogan feldobja a fecniket. Ő nagyon jól csinálja, bele is éli magát, de ki is tud belőle jönni. De nézze csak meg MOrsit. MOrsi nem dühös, hanem frusztrált. Próbálja egyenlő csíkokra, majd négyzetekre tépni a papírt, aztán frusztrálódik, nagy levegőt vesz, megpróbálja még pontosabban. A kényszere teljesen megakadályozza a feladatban. Semmi spontaneitás nincs benne. Aztán nézze meg Anonymoust. Most próbálja kitalálni, hogy hogyan is kell a kezeit meg az ujjait mozgatni. Senki nem mondta neki, hogy így, egy adag nehézfémhulladékként kell megjelennie. Olyan régen él a testtől teljesen elvonulva a saját elméjének rabjaként, hogy ténylegesen egy megmerevedett szoborrá vált. Nagyon bölcs Anonymous, de semmilyen reális kapcsolata nincs a testünkkel, érti ugye, hogy ez miért probléma? És érti már azt is, hogy miért veszélyesek azok a szabályok, amelyeket önmagunkra találunk ki és nem vizsgálunk soha sem felül? 

- Azt hiszem értem, hogy mit akar mondani, de én nem csak így látom őket. 
- Az nem baj, hogy a szívével próbálja látni a barátait, de fontos, hogy a szemével is nézzen, lássa a hibáikat is, azokat a dolgokat, amik visszafogják őket. Egy jó vezetőnek ezt is látnia kell. Mert, ha jól sejtem, maga éppen próbálja a kezébe venni életének az irányítását. Na, úgy látom befejezték, most megyek, jön a kedvenc részem. - Majd újra felöltötte Ace Ventura széles mosolyát és visszatért a többiekhez. Egy csettintéssel összegyűjtötte a papírdarabokat és a következő pillanatban a kertben találtuk magunkat állig tűzoltóknak öltözve. 

- Nem árt az elővigyázatosság, bátran kijelenthetem, hogy minden tűzvédelmi előírásnak megfelel a gyakorlatunk második fele. Amiben is ezt a hatalmas adag rettenetes indulatokat szimbolizáló emlékképet átadunk az enyészetnek. - Ezzel minden papírfecnit a tűzrakó helyre szórt, leöntötte egy jó adag gyújtófolyadékkal, majd rádobott egy frissen meggyújtott gyufát. A fecnik egy látványos kis tűzgömb formájában megsemmisültek. A Renegát önelégülten mosolygott egyet, majd újra magához ragadta a szót.

- Na ugye, nem is volt olyan vészes. Pirománnak, vagy rossz embernek érzi magát ettől bárki? Kellett rajta napokat veszekedni meg gyötrődni, vagy aput bántani? Nem, na hát a jövőben, ha lehet kérnem szabadon gyakorolják a workshopon tanultakat. Köszönöm a részvételt, egy élmény volt, további jó pihenést mindenkinek.