Egy kis afrikai szigetről álmodtam, köztársaság, egy kedves középkorú fekete nő az elnöke, vannak hegyei, homokos tengerpartjai, meg lehet élni egyszerűbb munkákból, az álmom erről szólt, hogy beszélgettem ezzel a nővel, hogyha ide költöznék, azt miként tehetném.
A konyhában elkezdek sírni és félni és azt is érzem, hogy elegem van a félelemből. Valahogy sikerül megnyugtatnom magamat és oda kijutni, hogy mi lenne, ha úgy állnék magamhoz, hogy a mostani formám, testsúlyom, alkatom, ahol vagyok, az most éppenséggel a legjobb és legideálisabb helyzetem lenne, akkor hogy bánnék magammal és hogyan viszonyulnék a dolgokhoz?
Erre kezdtem írni egy listát, a listát megírni kész akaratharc volt, mert legszívesebben nem csináltam volna semmit. Furcsa mód mindig az jutott eszembe, amit brainspotting előtt mondott, mielőtt rám rakta a takarót: Orsi fel kell állni, nincs mese.
Végül nagy nehezen megírtam.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.