Megint templom, próbálom elfogadni, ami bennem történik, rendkívül hamisan, de boldog gyerekként éneklem a zsoltárokat, most nem sírok. A prédikáció megint isten hatalmáról szól, meg az ellenállásról, hogy sokszor előfordul, hogy kikérjük magunknak, hogy mi azt jobban tudjuk. A Renegát a fejemben feláll és egy fordított humorral boszorkányságot kiált. Próbálom szellemi tornaként felfogni.
A Renegáttal beszélgetek erről magamban, a Renegát arra jött rá, hogy egy gyereket védelmezni mindennel szemben sokkal egyszerűbb, mint támogatni és gondoskodni róla olyan dolgokban, ami pl ellentétes az ő nézeteivel, de igyekszik, az még ijesztőbb, hogy az a gyerek, aki annyira más, mint ő, valójában ő is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.