Önnel álmodtam, nem teljesen értem, mi hogyan volt.
Az anyukájával beszélek?! egy csoportot szervez?!, Ön amikor megtudja, hogy benne vagyok a csoportjában mérges lesz rám, mert határátlépek?! Odaadom Önnek az egyik írásomat elolvasásra, ami a faluról, meg a fogadóról szól, amik teljesen leégtek. Aztán ebből megért valamit és nem mérges rám többet. Beszél velem, elhív egy kirándulásra?! kicsit szigorúan, de óvva int attól, hogy visszamenjek a faluba, ha vissza is akarok oda menni, azt mondja annak megvan a rendje és módja és azt nem szabad felrúgni. Először menjek haza, rendezzem el a dolgaimat, fejezzem ki a köszönetemet a gondviselés és az élet felé és csak utána gondoljak egyáltalán arra, hogy visszamenjek abba a faluba. Megkérdezi miért akarok egyáltalán visszamenni?
Annyit tudok felelni erre, hogy valamit találni fogok, amire, vagy aminek a megértésére szükségem van, nem csak nekem.
Erre annyit mond, hogy amit ott találni fogok, nem fog boldogabbá tenni.
Erre annyit tudok felelni, hogy tudom, s hogy megfogadom a tanácsát, haza megyek, elrendezem a dolgaimat és kifejezem a köszönetemet a gondviselés és az élet felé. Önnek is megköszöntem, hogy nem szokványos módon időt szánt rám.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.