Kis Ház

- Megint álmodtál.
- Uhum, ez most jó volt. Lent voltam Adácson, annál a háznál, amit meg akartam venni. Beléptem az előszobába, a valóságban is nagyon sötét volt, mivel annak a résznek nincs ablaka, álmomban még sötétebb volt, de egyből mentünk is a nappali/hálószobába, ami úszott a fényben. A valóságban rendes falak voltak benne, csak ajtóval szembeni falon volt egy duplakeretes ablak. Az álmomban viszont a jobb oldali fal fele hiányzott, üveg volt helyette és rá lehetett látni a kertre. A mennyezet is hiányzott, ilyen open-air szerűség volt, természetes fa merevítések futottak át foghíjasan a mennyezet helyén, a tető egy része is nagy üvegtábla volt. A legtávolabbi jobb sarokban, pedig egy pici galéria volt, pont akkora, hogy egy íróasztal meg egy szék elférjen rajta és azt gondoltam, milyen jó lesz majd ott írni. Ez gondolom a te kis kuckód lenne Anonymous.
- Volt még tovább is, nem?
- Igen, szóval, akkor ott eldöntöttem, hogy akármennyit is kérnek, én megveszem ezt a házat, hitel ide, vagy oda. A valóságban ugye az történt, hogy megállapodtunk egy árban és megbeszéltük, hogy ők is keresnek új házat, majd lepapírozunk mindent, ahogy alakulnak a dolgok. Én közben kiküldtem egy statikust felméretni a házat, hogy biztos ne érjen meglepetés, mert valamennyire értek már a vályogházakhoz, de lehetnek mindig rejtett problémák. A statikus megerősítette, hogy nincsen semmilyen szerkezeti probléma, erre a következő megbeszélésre már majdnem kétszer akkora árat mondtak. Én meg mondtam, hogy nem ebben egyeztünk meg, hónap végéig tartom az ajánlatomat, ha utána keresnek akkor ők állják a statikai vizsgálat költségét és az ügyvédi díjak felét is, mert az én időmnek és idegeimnek is van ára. Akkor egy hét múlva kerestek, hogy jó akkor mégis, mondtam rendben, akkor megyek előszerződéssel, ügyvéddel.... másnap visszamondták. Rémes volt, de azért örülök, hogy nem hagytam magamat. De itt az álmomban másként történtek a dolgok, eldöntöttem, hogy megveszem, akármennyibe is kerül. S egyszer csak mellém lép egy barátom, s azt mondja, látja, hogy nagyon megtetszett nekem ez a ház, neki nem összeg a hiányzó pénz, ad nekem kölcsön, inkább neki fizessek, mint a banknak. Itt nagyon megörültem és el is sírtam magamat, hogy ilyen barátaim vannak. Aztán kinéztem az üvegfalon kívülre, s azt látom, hogy a kert/telek tele van állatkákkal. Kimentem körbe nézni, minden egy merő sár volt, láttam pár csupa sár és mocsok bárányt, meg vietnámi csüngőhasú malacokat kis malackákkal. Arra gondoltam, ó te jó ég, ennyi állatkáról nem tudok gondoskodni becsületesen munka mellett, meg egyébként is, csak tyúkokat szeretnék tartani, hogy legyenek tojásaim. Holland bóbítás tyúkokat, azok olyanok mint Tina Turner reinkarnációi, s nagyon szociálisak. Szóval arra gondoltam, hogy majd új gazdát kell keresnem a malacoknak és a bárányoknak, s közben oda mentem a malackákhoz, akik éppen nagyon lelkesen túrták a sarat, kis csíkos hátuk volt, mint a vaddisznó kismalacainak, akkor elszaladtak előlem, de egy kismalac ott maradt mellettem. Azt felvettem és nagyon szelíd volt, alig volt nagyobb, mint a két kezem, már éppen arra gondoltam, hogy megtarthatnám, ha már ennyire szelíd és barátságos, de aztán eszembe jutott, hogy biztos szomorú lenne, ha nem lehetne többet a többi kismalaccal, így visszaraktam a földre. És itt vége lett az álomnak.
- Ez végülis egy jó álom volt, nem?
- Örülök, hogy egy ilyet álmodtam, igen, csak most nem tudom, hogy visszamenjek Adácsra, vagy sem.
- Szerintem fogsz még találni olyan házat, ami tetszik.