Veszteségek

- Haragszom Istenre Anonymous.
- Ez új. Miért haragszol Istenre?
- Engedte, hogy azt higgyem, nekem jobb elpusztulnom, hogy a létem az ő akaratával ellentétes és ezért megérdemlek mindent, amit kaptam, egy ponton már azt hittem, jobb ha magam büntetem, minthogy mások büntessenek.
- Ezt felfoghatod úgy is, hogy megannyi körülmény azért alakult úgy, hogy valamiért bűnhődj, vagy megannyi körülmény azért alakult úgy, hogy mindezek ellenére életben maradhass. Miért nem másokra haragszol?
- Ezt már végig pörgettem magamban már sokszor. Haragudhatnék a szüleimre, a nagyszüleimre, mondhatnám, hogy ostobák voltak. Igen, mondhatnám és igazam is lenne, de közben azt is tudom, hogy nekik sem jutott sok, talán még kevesebb is mint nekem. Hiába beszélek és beszélnék nekik, hiába haragudnék rájuk, bennük már nem sok minden változna, meg sem hallottak, meg sem hallanak. Sem a véleményük, sem a hozzáállásuk, sem semmi, csak engem öntene el a keserűség a hiábavalóság felett. Így hát akár létezik úgy, ahogy elképzelem, akár nem, akkor legyen az övé a haragom. Annyi mindent eltűrt már, amit az emberek az ő nevében tettek, hát akkor ezt a picit is cipelje ő. Én már nem akarok sem magamra, sem másra haragudni.
- Akár létezik úgy, ahogy elképzeled, akár nem, abban biztos vagyok, hogy Istenre lehet haragudni és cipeli haragodat, amíg meg nem bocsátasz neki.