- Szép a naplemente innen a szirtről.
- Helló Anonymous, most is kijöttem egy kicsit gondolkodni, szeretem a naplementéket is, most azt képzeltem ide, megannyi szín grádienseivel itatja át a felhőket.
- Furcsák a felhők.
- Angliában láttam ilyen felhőket. Úgy gondolom, hogy a felhők valahol az Atlanti-Óceán felett keletkeznek egy nagy összefüggő örvényben és ahogy haladnak a kontinens felé szétesnek darabokra. De Anglia felett még egybe függő örvények szeleteiként vonulnak át az égen.
- Eléggé szimbolikus. Hiányzik Anglia?
- Egy kicsit, szerettem az ottani klímát, nem volt se ennyire meleg, se ennyire hideg. Jobban is éreztem magamat, de itthon vannak a barátaim és ha most nehezebb is, itt van életem, nem csak munkám. De nem is erről akartam beszélni. Többször felmerült bennem a Kőmíves Kelemen balladája és ezen gondolkodtam.
- Mi jutott eszedbe?
- Először is az, hogy a ballada egy énekes-táncos műfaj volt és az olasz ballare szóból származik. Ennek utána néztem végül Wikipédián és rosszul emlékeztem, nem olasz eredetű. Aztán elolvastam a balladát újra és rájöttem, hogy rosszul emlékeztem arra is. Vagyis egyszer ez volt a házi feladat irodalomból, hogy írjuk át a balladát. Emlékszem rá, én el is sírtam magamat rajta.
- Elmondod a Te verziódat?
- Az én verziómban Kőmíves Kelemen volt és három másik kőműves. Megállapodtak, hogy mivel nem épül a vár, egyikőjük feleségét befalazzák, amelyik előbb jön reggel a várhoz ételt hozva nekik. Ám a három kőműves Kelemen tudta nélkül összebeszéltek, hogy ők bizony megmondják otthon feleségeiknek, hogy másnap ne hozzanak ételt nekik a várhoz. A többi rész stimmel.
- Miért sírtál rajta?
- Egyrészt dühített, hogy a másik három becsapta Kelement, hogy megölték a feleséget, sírtam Kelemenen, hogy neki is így el kellett árulnia a feleségét, ráadásul neki is részt kellett vennie a gyilkolásban. De a legjobban az árván maradt kisfiún sírtam, akinek úgy megszakadt a szíve a felismeréstől, hogy meghasadt a föld is és beleesett.
- Ez tényleg nagyon szomorú.
- De aztán gondolkodtam még ezen a történeten. Hogy bár Kőmíves Kelemenről szól, s amikor olvassuk az ő tragédiájával azonosulunk. De úgy érzem ez a történet közvetve több mindent is próbál elmesélni.
- Minden jó történet nem csak egy történetről szól.
- Gondolkodtam a csalóvá vált kőművesekről, ők ugye bár negatív hősöknek tűnnek a történetben.
- Igen azoknak, de mire jutottál velük kapcsolatban?
- Hogy ők is feláldoztak valamit. Egyrészt bennük volt egy nagyon erős kötelességtudat a vár felépítésével kapcsolatban, másrészt volt bennük egy igen erős kötelességtudat a szeretteikkel kapcsolatban. Egyiket sem akarták feláldozni, ezért feláldozták a becsületüket, hogy a kötelességeiket megtarthassák.
- Szerinted tudatosan lettek csalók?
- Bár tudatos döntést hoztak, de az értékrendjeik mentén tehetetlenek voltak. Keményen dolgoztak, áldozatot is hoztak, nem kicsit. Mégis velük kapcsolatban inkább ellenszenvet érzünk, mintsem részvétet.
- Mit gondolsz Kelemenről?
- Ő a munka becsületét választotta minden felett és tragikus hős lett.
- Szerinted tudatos döntés volt, hogy ő hős legyen?
- Biztosan nem úgy indult neki az életnek, hogy ő egy hősies figura lesz. Ő is egy értékrend áldozata lett. Most is megfigyelhetjük, hogy a munkának, vagyis a karriernek nagyon fontos szerepe van az emberi életben. Szinte egész életünket átitatja ennek fontossága. Az egész életünk a munka megtanulásáról, a karrierválasztásról, a munka elvégzéséről, a munkában való kiteljesedésről szól. Van is egy közmondásunk arra, hogy ez mennyire fontos: Aki nem dolgozik, ne is egyék. Avagy az élettől való jogot is megtagadnánk attól, aki nem veszi ki a részét. Kelemennek úgy hozta a sors, hogy a munkája volt az élete.
- Mi a helyzet Kelemennével?
- Ő a mártír. Neki nem csak meghalnia kellett számára értetlen okokból, hanem még szeretett férje árulását is át kellett élnie. Itt arra jutottam, hogy ezek az értetlen okok is egy külön tragédia.
- Mégpedig?
- Ez az egész történet egy vár megépítéséről szól. Amiben szerepe van a pénznek, tehát mások fáradtságos munkájának értékéről. Szól fizikai erőfeszítésről és rengeteg személyes áldozatról. Tehát nagyon sok rész áldoz azért, hogy egy teljes megépülhessen. De nem is ez a legkeserűbb csavar az egészben.
- Mi lenne az?
- Ez egy vár Anonymous. Az emberek régen azért építettek várakat, hogy megvédhessék magukat másoktól. Tehát az egész ballada előtörténete egy közösségi traumáról szól. Valami már megtörtént és hogy ez ne történhessen meg újra, iszonyat erőket mozgósítanak meg az emberek, akár borzasztó egyéni tragédiák árán is...
- Látom nagyon felkavart ez a történet.
- Elképzelem, ahogy az emberek generációkon keresztül újra és újra és újra eléneklik és eltáncolják ezt a történetet és elszomorodnak vagy el is sírják magukat rajta, talán tudat alatt fel is fogják mennyire komplex ez az egész.... de
-De?
- De soha senki nem vette a fáradtságot, hogy átírja a történetet és tegyen bele némi részvétet. Ha nem is mindenki iránt, de legalább a kisfiú kaphatott volna több részvétet az apjától, neki igazán nem kellett volna meghalnia.
- Talán pont ezért írták meg így, hogy az emberek érezzék a történet csonkaságát, s miközben megénekelték és eltáncolták, s közösen átéltek valamennyit ebből a tragédiából, látják és tudnak azonosulni egymás szomorúságával, fájdalmával és könnyeivel, mégha az okokat nem is értik teljes egészében.
- Azt gondolom, hogy te nagyon bizakodó vagy Anonymous.
- Valakinek annak is kell lennie. Nézzük még egy kicsit a naplementét?
- Nézzük, itt az idő úgy is megállt. Ráérünk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.