Mentális Manna

Ennek a sokrétű mentális mankónak nem én vagyok az eredeti szerzője, nekem/nekünk is megvannak a saját módszereim, de ebből még én is tanultam valami újat, illetve szépen keretezi azt is, amit már jól csinálok/csinálunk így gondoltam közkincsé teszem:

AZOK A DOLGOK, AMIK SEGÍTENEK, AMIKOR REMÉNYTELENNEK TŰNIK MINDEN ÉS/VAGY VÉSZHELYZET ÁLL FENN

1. Leülök és próbálom megélni a különböző érzéseimet, érzeteimet és gondolataimat (Nekünk ebben a Nehéz érzés mindfulness meditáció/imagináció sokat segített). DID esetén ez néha igen kaotikus tud lenni - megannyi lehet jelen egyszerre. Egyik részed így érez, a másik részed meg amúgy. Ilyenkor lerajzolom egy test körvonalát és próbálom az érzéseimet, érzeteimet, bármin is megyek keresztül rárajzolni, ábrázolni. Néha egy-egy ilyen érzés úgy jelenik, meg mint egy tüskés labda, ami próbál kitörni a testemből. És ez teljesen O.K. Néha a gondolatok vázlatszerűek, töredezettek és véletlenszerűek. Ez is teljesen O.K.Ettől még leírom őket. Múló gondolatok és makacs érzetek. Próbálom azt is lerajzolni, hogy hol érzem az altereimet a testemben - a kicsik néha olyanok, mintha a lábam remegésében lennének, futásra és menekülésre készen. Ha végeztem a rajzolással és az írással, átnézek mindent és próbálom a dolgokat egy-egy alterhez/részhez párosítani. Ha tudom, akkor próbálom megkérdezni őket, hogy miért éreznek így, vagy úgy. Valami belül történt egymás között, vagy esetleg a külső világ történései miatt? Ez a folyamat sokat segít abban, hogy groundoljam magamat és ne vesszek el a belső káoszban. 

2. Kapcsolat a kicsikkel/belső gyermekkel. Az én kicsi részeim többször megmentették már az életemet. Sokat gondolok az ártatlanságukra, hogy mennyire szeretnek játszani, nevetni és csacskaságokat csinálni, hogy mennyire is szeretnének szeretni, mennyire vágynak a gondoskodásra, mennyire megijeszti őket a büntetés/bántás gondolata. A legtöbb részem nagyon is gondoskodóan viszonyul a kicsik iránt, ha velük lépek kapcsolatba, akkor úgy érzem minden gyereket meg kell védeni és nem szabadna egy gyereknek sem bántalmazást átélnie... és ha bántanám a testemet, az azt jelenti, hogy őket is bántanám. Szóval, ha vészhelyzet van, próbálok nagyon erősen a kicsi részekre gondolni, fókuszálni, s ilyenkor általában egy gondoskodó rész kezd frontolni és nem csak a kicsiket nyugtatja meg, hanem az egész rendszer ügyeit próbálja jól elrendezni. 

3. Megkérdezem minden részemet, hogy mik lennének a szükségleteik. Még akkor is, ha nem tudom ezeket a szükségletek kielégíteni, vagy teljesíthetetlenek. Akkor is megkérdezem és leírom mindet. Ez segít azoknak a részeknek, akik nehezebben érvényesülnek a rendszerben, nem érzik magukat meghallgatva. Így könnyebb azt is látni, hogy milyen szükségleteknek tudok mégis eleget tenni, s meg tudom ígérni a többi résznek, hogy ha nem is most és nem feltétlenül úgy, ahogy most elképzeli, de ha türelemmel van, előbb-utóbb találunk valami jó megoldást. 

4. Elismerni és validálni azokat az érzeteket és érzéseket, miszerint nincs értelme élni. Ez nem azt jelenti, hogy meg is cselekedjük, mint késztetést. Ez csak annyit tesz, hogy képesek vagyunk ezeket az érzéseket és érzeteket elfogadni, félelem és szégyenérzet nélkül. Ezzel elismerjük, hogy egy részünknek igenis nehezebb és kétségbeejtőbb tapasztalatai lehettek, mint a többieknek, hogy erre a következtetésre jutott. Rengeteg fájdalomban lehetett része, nem csoda, hogy a halált látja megoldásnak. Ettől még se nem őrült, se nem rossz. Érthető, hogy arra gondolt, véget kéne vetni ennek a sok fájdalomnak és szenvedésnek. Mert néha rettenetesen nehéz. De én szeretném, ha együtt képesek lennénk ezekkel a nehéz érzésekkel és fájdalommal egy kicsit ülni és kitartani. Csak ezt a percet. Ezt az órát. Ezt a napot. A holnapot. A holnap utánt. Kitartani és közben elismerni, hogy most nagyon-nagyon nehéz.

5. Amikor nagyon-nagyon nehéz, próbáld magadnak és a rendszernek is egy kicsit megkönnyíteni az életet. Ha vannak olyan szükségletek, amiket ki tudsz elégíteni, tedd azt gondoskodóan. Ha van olyan szükséglet, amit jó lenne kielégíteni, de valamiért körülményes, attól még ne tegyél le róluk, hanem old meg egyszerűebben. Ha főzni kell, csinálj valami egyszerűt egy komplikált főétel helyett, ha nincs erőd főzni, vegyél valami mikrózható ételt. Ez mind jobb, mint éheztetni a testedet, vagy utána elrohanni a boltba és egy falásrohamban mindenfélét összevenni és összeenni. Ha nincs kedved fürdeni, mosd le magadat egy szivaccsal, ha az is túl nehéz, babakendővel is áttörölheted magadat. Viselj puha, komfortos ruhákat. Ez mind-mind segít egy-egy rész szükségletének az elismerésében, még akkor is ha, éppenséggel nagyon nehéz is, így leegyszerűsítve talán könnyebben végrehajthatóak.

6. Ne korhold magadat. A babakendős fürdés is jó és a mikrós étel is étel. Lehet, hogy nem a legideálisabb megoldás, de most éppen erre van erőd, s ez teljesen jó, mert nem hanyagolod el a szükségleteidet. Nem kell mindig a maximumot kihozni magadból, ez is pont elég. 

7. Ne izoláld magadat, lépj kapcsolatba másokkal. Terapeuta, barátok, segélyvonal. Ha nincs kivel kapcsolatba lépned, akkor se korhold magadat. Emlékeztesd magadat arra, hogy nem minden erőforrás egyformán elérhető mindenki számára, ezek néha privilégiumok, amikhez nem mindenkinek van hozzáférése és ez nem a te személyes hibád. 

8. A dolgokat ne azért tedd, mert muszáj, hanem azért, mert jól esik és növeli a komfortérzetedet.