Találkoztam egy új pszichológussal, vele más irányból közelítjük meg a dolgokat. Angliában igen stabilon tartottam magamat, volt egy nagyon jó rendszer az életemben, aztán haza jöttem, munka, gyász, emlékbetörések, drogok és szétestem. A traumafeldolgozás egy pontig nagyon jó volt, a kicsi részemet eszköztelenné tette az önmarciban. De aztán túl vállaltuk magunkat és még inkább szétestem és nem szóltam róla. Erről a nem szólásról tényleg le kéne szoknom.
Szóval az új pszichológussal azt találtuk ki, hogy csinálunk az itteni életemben egy kicsi Angliát. Az angol művészetterápiás csoport jó ötlet volt, s hogy próbáljam néha a problémáimat angolul is átgondolni, leírni. A fordítás is jó ötlet. Cél a heti 3x futás beiktatása, étrend megtervezése, s néha pár bögre kávét lecserélhetnék angol teára :)
MOrsi szerint minden este írhatnék egy másnapi to-do listát és akkor nem neki kéne fél négykor végig gondolnia, hogy aznap mit kell megcsinálnunk és akkor egy órával többet aludhatnék.
Illetve külön mondtam, hogy a dühvel is van némi dolgom, mert én nem nagyon tudom kiereszteni, aztán máshová kerül. A Seggfej szerint, ha így folytatom a gyomorrák, vagy az infarktus fog elvinni. Szóval majd ezen is dolgozni fogunk. Valamikor, az ünnepek miatt majd csak 3 hét múlva találkozunk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.